Grand Confort klubfotel

Tervező: Charles Le Corbusier (1887-1965)

A század egyik – ha nem a legnagyobb – építésze; megannyi tanulmány és könyv szerzője, akinek munkásságáról könyvtárnyi irodalom született. Hatalmas életművet alkotott: képekkel, tervrajzokkal illusztrált Összes műveit nyolc vaskos kötetben adták ki. Sokoldalú ember volt: szerkesztett folyóiratot (L’Esprit Nouveau, azaz Új Szellem címen), készített szobrokat, rengeteg képet festett, s aktív tagja volt a nemzetközi építészeti közéletnek. A design történetébe is beírta a nevét azokkal a bútoraival, amelyeket 1929-ben mutatott be a párizsi őszi szalonon.
Hosszú pályafutása során Le Corbusier csupán egyetlen alkalommal tervezett bútorokat. Az indítékát nem tudjuk; annyi bizonyos, hogy egy fiatal belsőépítész, Charlotte Perriand közreműködésével az 1929-es őszi szalonon (ahol a korábbi években festményeket állított ki) egy egész enteriőrt mutatott be: szekrényeket, étkező- és dohányzóasztalt, forgószéket, nagy fotelt, szófát, karos- és pihenőszéket. Mind a korpuszok, mind az ülőbútorok fémvázas darabok; Le Corbusier értekezik is arról, hogy az acélcső – miként a bicikli példája mutatja – amilyen könnyű, olyan erős szerkezet is; így a belőle formált konstrukcióra fa- és üveglemezeket, illetve bőrkárpitozást helyez el. Ha csak rájuk pillantunk, már akkor is látszik, hogy ez nem az a hideg funkcionalizmus, amely már a maga korában nagy ellenkezést váltott ki. A bútoroknak már a mérete is kényelmet áraszt, s valóban: Le Corbusier nem a Bauhaus munkásbútor-esztétikáját tette magáévá, hanem inkább Josef Hoffmann méltóságteljes és komfortos polgári lakberendezési stílusát fejlesztette tovább. Alighanem ezzel a felfogásával magyarázható, hogy az elsők között került sor annak idején csupán néhány példányban kivitelezett munkáinak feltámasztására, magyarán újragyártására a hatvanas évek közepén. Le Corbusier ugyanis úgy kezelte a modern technológiát és olyan formavilágot teremtett, hogy közben nem feledkezett meg arról: az ember – legalább otthon – szeretné úrnak érezni magát. Nem elégszik meg a kényelemmel, tökéletes komfortérzetéhez a birtoklás tudata – ahhoz pedig környezetének ezt kifejező látványa – is hozzátartozik. Márpedig ezek a testességük ellenére is könnyedséget mutató darabok tulajdonosáról is azt sugallják, hogy ura önmagának és ezért jól érzi magát a világban.
A Nagy Kényelem LC3 klubfotel 1928-29-ből való, amely a Maple’s angol bútorgyár párnázott, férfias bútorait vette mintának. Az ötlet, hogy az acélcsővázat a bőrpárnázaton kívülre helyezik, és ezáltal láthatóvá teszik, forradalmi gondolat volt, amely a hagyományos típusú széket modern tárggyá alakította.