A glamour stílust nagyon nehéz meghatározni, hiszen rendkívül sokrétű és állandóan változik. Az angol glamour szó magyarul annyit tesz: “ragyogás” vagy “káprázat”, s e stílus éltető eleme a fantázia. A hagyományos értelemben vett glamourhoz feltétlenül hozzátartozik a fényűzés, a csillogás, a gazdagság és a letűnt korokat idéző luxus, de a mindig meglepetéseket okozó irányzat időnként visszafogott, máskor szertelen, aztán meg kifinomult vagy határozottan modern.

A divathoz hasonlóan állandóan fejlődik, változik. A glamour hagyományos kliséi – a könnycsepp alakú kristályokból összeállított csillárok, a kikeményített vászonszalvéták és a kézi csomózású perzsaszőnyegek – már a múlté. A kortárs glamour sokfélesége abban rejlik, hogy a glamour stílusban berendezett otthonok teljes mértékben tükrözik a tulajdonos személyiségét. A neves építész, Frank Lloyd Wright igen találóan fogalmazott: “pont ugyan annyiféle háznak kellene lennie, ahányféle ember van, hiszen mind más személyiség”.

Meglehetősen liberális stílus: az élvhajhász irányzat mellett sokan az időtlen, az egzotikus, a higgadt vagy az eklektikus oldalát szeretik.

A varázslatos szépség, ragyogás, fényesség, amivel a hollywoodi filmsztárok életstílusára utaltak annak idején. A stílus lényege, hogy minden olyan díszítő elem, melyet amúgy öltözékünk kiválasztásakor is figyelembe veszünk, felhasználhatunk, legyen az strassz, gyöngy, rojt, bojt, toll, szőr, bársony, selyem, arany, ezüst, virág- és egyéb pompázatos minta… A lakberendezésben természetesen további számos csillogó-villogó anyag szóba jöhet, úgy mint az üveg, a tükör, a fényes plexi, a gyöngyház, a kristály, a fém…

Kiemelten fontos szerepe van ezekben az enteriőrökben a megvilágításnak, a ragyogó fényeknek, a csillogó effekteknek, a dekorativitásnak. A stílus elsősorban a nőknek kedvez, mert a végeredmény klasszikusan a régi hollywoodi öltözők hangulatát idézi, de létezik ennek a stílusnak is letisztultabb, modernebb változata, amelyekben férfiak is jól érezhetik magukat.